Job 16

Then Job answered and said,

Felele pedig Jób, és monda:

I have heard many such things: miserable comforters are ye all.

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

I also could speak as ye do: if your soul were in my soul's stead, I could heap up words against you, and shake mine head at you.

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

But I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should asswage your grief.

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

Though I speak, my grief is not asswaged: and though I forbear, what am I eased?

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

And thou hast filled me with wrinkles, which is a witness against me: and my leanness rising up in me beareth witness to my face.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

He teareth me in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; mine enemy sharpeneth his eyes upon me.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken me by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

My face is foul with weeping, and on my eyelids is the shadow of death;

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

Not for any injustice in mine hands: also my prayer is pure.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Also now, behold, my witness is in heaven, and my record is on high.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

My friends scorn me: but mine eye poureth out tears unto God.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

O that one might plead for a man with God, as a man pleadeth for his neighbour!

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

When a few years are come, then I shall go the way whence I shall not return.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *