Job 10

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
L’anima mia prova disgusto della vita; vo’ dar libero corso al mio lamento, vo’ parlar nell’amarezza dell’anima mia!
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Io dirò a Dio: "Non mi condannare! Fammi sapere perché contendi meco!"
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Ti par egli ben fatto d’opprimere, di sprezzare l’opera delle tue mani e di favorire i disegni de’ malvagi?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Hai tu occhi di carne? Vedi tu come vede l’uomo?
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
I tuoi giorni son essi come i giorni del mortale, i tuoi anni son essi come gli anni degli umani,
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
che tu investighi tanto la mia iniquità, che t’informi così del mio peccato,
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
pur sapendo ch’io non son colpevole, e che non v’è chi mi liberi dalla tua mano?
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Le tue mani m’hanno formato m’hanno fatto tutto quanto… e tu mi distruggi!
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Deh, ricordati che m’hai plasmato come argilla… e tu mi fai ritornare in polvere!
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Non m’hai tu colato come il latte e fatto rapprender come il cacio?
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Tu m’hai rivestito di pelle e di carne, e m’hai intessuto d’ossa e di nervi.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Mi sei stato largo di vita e di grazia, la tua provvidenza ha vegliato sul mio spirito,
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
ed ecco quello che nascondevi in cuore! Sì, lo so, questo meditavi:
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
se avessi peccato, l’avresti ben tenuto a mente, e non m’avresti assolto dalla mia iniquità.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Se fossi stato malvagio, guai a me! Se giusto, non avrei osato alzar la fronte, sazio d’ignominia, spettatore della mia miseria.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Se l’avessi alzata, m’avresti dato la caccia come ad un leone e contro di me avresti rinnovato le tue maraviglie;
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
m’avresti messo a fronte nuovi testimoni, e avresti raddoppiato il tuo sdegno contro di me; legioni su legioni m’avrebbero assalito.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
E allora, perché m’hai tratto dal seno di mia madre? Sarei spirato senza che occhio mi vedesse!
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Sarei stato come se non fossi mai esistito, m’avrebbero portato dal seno materno alla tomba!
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Non son forse pochi i giorni che mi restano? Cessi egli dunque, mi lasci stare, ond’io mi rassereni un poco,
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
prima ch’io me ne vada, per non più tornare, nella terra delle tenebre e dell’ombra di morte:
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
terra oscura come notte profonda, ove regnano l’ombra di morte ed il caos, il cui chiarore è come notte oscura".