Job 16

Felele pedig Jób, és monda:

Så tog Job til Orde og svarede:

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

"Nok har jeg hørt af sligt, besværlige Trøstere er I til Hobe!

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Får Mundsvejret aldrig Ende? Hvad ægged dig dog til at svare?

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Også jeg kunde tale som I, hvis I kun var i mit Sted, føje mine Ord imod jer og ryste på Hovedet ad jer,

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

styrke jer med min Mund, ej spare på ynksomme Ord!

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Taler jeg, mildnes min Smerte ikke og om jeg tier, hvad Lindring får jeg?

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Dog nu har han udtømt min Kraft, du bar ødelagt hele min Kreds;

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

at du greb mig, gælder som Vidnesbyrd mod mig, min Magerhed vidner imod mig.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Hans Vrede river og slider i mig, han skærer Tænder imod mig. Fjenderne hvæsser Blikket imod mig,

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

de opspiler Gabet imod mig, slår mig med Hån på Kind og flokkes til Hobe omkring mig;

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Gud gav mig hen i Niddingers Vold, i gudløses Hænder kasted han mig.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Jeg leved i Fred, så knuste han mig, han greb mig i Nakken og sønderslog mig; han stilled mig op som Skive,

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

hans Pile flyver omkring mig, han borer i Nyrerne uden Skånsel, udgyder min Galde på Jorden;

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Revne på Revne slår han mig, stormer som Kriger imod mig.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Over min Hud har jeg syet Sæk og boret mit Horn i Støvel;

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

mit Ansigt er rødt af Gråd, mine Øjenlåg hyllet i Mørke,

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

skønt der ikke er Vold i min Hånd, og skønt min Bøn er ren!

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Dølg ikke, Jord, mit Blod, mit Skrig komme ikke til Hvile!

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Alt nu er mit Vidne i Himlen, min Talsmand er i det høje;

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

gid min Ven lod sig finde! Mit Øje vender sig med Tårer til Gud,

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

at han skifter Ret mellem Manden og Gud, mellem Mennesket og hans Ven!

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *

Thi talte er de kommende År, jeg skal ud på en Færd, jeg ej vender hjem fra.