Job 26

Jób pedig felele, és monda:

A odpovídaje Job, řekl:

Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

Komu jsi napomohl? Tomu-li, kterýž nemá síly? Toho-lis retoval, kterýž jest bez moci?

Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

Komu jsi rady udělil? Nemoudrému-li? Hned jsi základu dostatečně poučil?

Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

Komužs ty řeči zvěstoval? A čí duch vyšel z tebe?

A halottak is megremegnek *tőle;* a vizek alatt levők és azok lakói is.

Však i mrtvé věci pod vodami a obyvateli jejich sformovány bývají.

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

Odkryta jest propast před ním, i zahynutí není zakryto.

Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

Ontě roztáhl půlnoční stranu nad prázdnem, zavěsil zemi na ničemž.

Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

Zavazuje vody v oblacích svých, aniž se trhá oblak pod nimi.

Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.

On sám zdržuje stále trůn svůj, a roztahuje na něm oblaky své.

Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

Cíl vyměřil rozlévání se vodám, až do skonání světla a tmy.

Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

Sloupové nebeští třesou se a pohybují od žehrání jeho.

Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

Mocí svou rozdělil moře, a rozumností svou dutí jeho.

Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

Duchem svým nebesa ozdobil, a ruka jeho sformovala hada dlouhého.

Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

Aj, toť jsou jen částky cest jeho, a jak nestižitelné jest i to maličko, což jsme slyšeli o něm. Hřímání pak moci jeho kdo srozumí?