Job 24

Pourquoi le Tout-Puissant ne met-il pas des temps en réserve, Et pourquoi ceux qui le connaissent ne voient-ils pas ses jours?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

On déplace les bornes, On vole des troupeaux, et on les fait paître;

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

On enlève l'âne de l'orphelin, On prend pour gage le boeuf de la veuve;

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

On repousse du chemin les indigents, On force tous les malheureux du pays à se cacher.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Et voici, comme les ânes sauvages du désert, Ils sortent le matin pour chercher de la nourriture, Ils n'ont que le désert pour trouver le pain de leurs enfants;

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Ils coupent le fourrage qui reste dans les champs, Ils grappillent dans la vigne de l'impie;

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

Ils passent la nuit dans la nudité, sans vêtement, Sans couverture contre le froid;

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Ils sont percés par la pluie des montagnes, Et ils embrassent les rochers comme unique refuge.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

On arrache l'orphelin à la mamelle, On prend des gages sur le pauvre.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Ils vont tout nus, sans vêtement, Ils sont affamés, et ils portent les gerbes;

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Dans les enclos de l'impie ils font de l'huile, Ils foulent le pressoir, et ils ont soif;

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Dans les villes s'exhalent les soupirs des mourants, L'âme des blessés jette des cris.... Et Dieu ne prend pas garde à ces infamies!

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

D'autres sont ennemis de la lumière, Ils n'en connaissent pas les voies, Ils n'en pratiquent pas les sentiers.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

L'assassin se lève au point du jour, Tue le pauvre et l'indigent, Et il dérobe pendant la nuit.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

L'oeil de l'adultère épie le crépuscule; Personne ne me verra, dit-il, Et il met un voile sur sa figure.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

La nuit ils forcent les maisons, Le jour ils se tiennent enfermés; Ils ne connaissent pas la lumière.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

Pour eux, le matin c'est l'ombre de la mort, Ils en éprouvent toutes les terreurs.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Eh quoi! l'impie est d'un poids léger sur la face des eaux, Il n'a sur la terre qu'une part maudite, Il ne prend jamais le chemin des vignes!

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Comme la sécheresse et la chaleur absorbent les eaux de la neige, Ainsi le séjour des morts engloutit ceux qui pèchent!

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Quoi! le sein maternel l'oublie, Les vers en font leurs délices, On ne se souvient plus de lui! L'impie est brisé comme un arbre,

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Lui qui dépouille la femme stérile et sans enfants, Lui qui ne répand aucun bienfait sur la veuve!...

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Non! Dieu par sa force prolonge les jours des violents, Et les voilà debout quand ils désespéraient de la vie;

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Il leur donne de la sécurité et de la confiance, Il a les regards sur leurs voies.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Ils se sont élevés; et en un instant ils ne sont plus, Ils tombent, ils meurent comme tous les hommes, Ils sont coupés comme la tête des épis.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

S'il n'en est pas ainsi, qui me démentira, Qui réduira mes paroles à néant?

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?