Psalms 49

(Til sangmesteren. Af Koras sønner. En salme.) Hør det, alle Folkeslag, lyt til, al Verdens Folk,

Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

både høj og lav, både rig og fattig!

Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

Min Mund skal tale Visdom, mit Hjerte udgransker Indsigt;

Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

jeg bøjer mit Øre til Tankesprog, råder min Gåde til Strengeleg.

Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

Hvorfor skulle jeg frygte i de onde dage, når mine lumske Fjender omringer mig med Brøde,

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

de, som stoler på deres gods og bryster sig af deres store rigdom?

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

Visselig, ingen kan købe sin sjæl fri og give Gud en løsesum

A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

- Prisen for hans sjæl blev for høj, for evigt måtte han opgive det - så han kunde blive i Live

Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

og aldrig få Graven at se;

Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

nej, han skal se den; Vismænd dør, både Dåre og Tåbe går bort. Deres Gods må de afstå til andre,

Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

deres Grav er deres Hjem for evigt, deres Bolig Slægt efter Slægt, om Godser end fik deres Navn.

De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

Trods Herlighed bliver Mennesket ikke, han er som Dyrene, der forgår.

Gondolatjok *ez:* az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre *szállnak,* nevöket hangoztatják a földön.

Så går det dem, der tror sig trygge, så ender det for dem, deres Tale behager. - Sela.

Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

I Dødsriget drives de ned som Får, deres Hyrde skal Døden være; de oprigtige træder på dem ved Gry, deres Skikkelse går Opløsning i Møde, Dødsriget er deres Bolig.

Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.

Men Gud udløser min Sjæl af Dødsrigets Hånd, thi han tager mig til sig. - Sela.

Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

Frygt ej, når en Mand bliver rig, når hans Huses Herlighed øges;

Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor *az* megragad engem. Szela.

thi intet tager han med i Døden, hans Herlighed følger ham ikke.

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

Priser han end i Live sig selv: "De lover dig for din Lykke!"

Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

han vandrer til sine Fædres Slægt, der aldrig får Lyset at skue.

Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

Den, som lever i Herlighed, men uden Forstand, han er som Dyrene, der forgår.

*Mégis* az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. * (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. *