Psalms 35

(Af David.) HERRE, træt med dem, der trætter med mig, strid imod dem, der strider mod mig,

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

grib dit Skjold og dit Værge, rejs dig og hjælp mig,

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

tag Spyd og Økse frem mod dem, der forfølger mig, sig til min Sjæl: "Jeg er din Frelse!"

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Lad dem beskæmmes og blues, som vil mig til Livs, og de, der ønsker mig ondt, lad dem rødmende vige,

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

de blive som Avner for Vinden, og HERRENs Engel nedstøde dem,

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse *őket.*

deres Vej blive mørk og glat, og HERRENs Engel forfølge dem!

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

Thi uden Grund har de sat deres Garn for mig, gravet min Sjæl en Grav.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Lad Undergang uventet ramme ham, lad Garnet, han satte, hilde ham selv, lad ham falde i Graven.

Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Min Sjæl skal juble i HERREN, glædes ved hans Frelse,

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

alle mine Ledemod sige: "HERRE, hvo er som du, du, som frelser den arme fra hans Overmand, den arme og fattige fra Røveren!"

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

Falske Vidner står frem, de spørger mig om, hvad jeg ej kender til;

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

de lønner mig godt med ondt, min Sjæl er forladt.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

Da de var syge, gik jeg i Sæk, med Faste spæged jeg mig, jeg bad med sænket Hoved,

Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

som var det en Ven eller Broder; jeg gik, som sørged jeg over min Moder, knuget af Sorg.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem *érte;* mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Men nu jeg vakler, glæder de sig, de stimler sammen, Uslinger, fremmede for mig, stimler sammen imod mig, håner mig uden Ophør;

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

for min Venlighed dænger de mig med Hån, de skærer Tænder imod mig.

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Herre, hvor længe vil du se til? Frels dog min Sjæl fra deres Brøl, min eneste fra Løver.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Jeg vil takke dig i en stor Forsamling, love dig blandt mange Folk.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

Lad ej dem, som med Urette er mine Fjender, glæde sig over mig, lad ej dem, som hader mig uden Grund, sende spotske Blikke!

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

Thi de taler ej Fred mod de stille i Landet udtænker de Svig;

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

de spærrer Munden op imod mig og siger: "Ha, ha! Vi så det med egne Øjne!"

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Du så det, HERRE, vær ikke tavs, Herre, hold dig ej borte fra mig;

Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

rejs dig, vågn op for min Ret, for min Sag, min Gud og Herre,

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

døm mig efter din Retfærd HERRE, min Gud, lad dem ikke glæde sig over mig

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Og sige i Hjertet: "Ha! som vi ønsked!" lad dem ikke sige: "Vi slugte ham!"

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Til Skam og Skændsel blive enhver, hvem min Ulykke glæder; lad dem, der hovmoder sig over mig, hyldes i Spot og Spe.

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Men de, der vil min Ret, lad dem juble og glæde sig, stadigen sige: "Lovet være HERREN, som under sin Tjener Fred!"

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

Min Tunge skal forkynde din Retfærd, Dagen igennem din Pris.

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.