Psalms 36

(Til sangmesteren. Af HERRENs tjener David.) Synden taler til den Gudløse inde i hans Hjerte; Gudsfrygt har han ikke for Øje;

Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

thi den smigrer ham frækt og siger, at ingen skal finde hans Brøde og hade ham.

A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;

Hans Munds Ord er Uret og Svig, han har ophørt at handle klogt og godt;

Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

på sit Leje udtænker han Uret, han træder en Vej, som ikke er god; det onde afskyr han ikke.

Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni *és* jót cselekedni.

HERRE, din Miskundhed rækker til Himlen, din Trofasthed når til Skyerne,

Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, *és* nem veti meg a rosszat.

din Retfærd er som Guds Bjerge, dine Domme som det store Dyb; HERRE, du frelser Folk og Fæ,

Uram, az égig *ér* a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

hvor dyrebar er dog din Miskundhed, Gud! Og Menneskebørnene skjuler sig i dine Vingers Skygge;

Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, *mint* a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

de kvæges ved dit Huses Fedme, du læsker dem af din Lifligheds Strøm;

Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

thi hos dig er Livets Kilde, i dit Lys skuer vi Lys!

Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

Lad din Miskundhed blive over dem, der kender dig, din Retfærd over de oprigtige af Hjertet.

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Lad Hovmods Fod ej træde mig ned, gudløses Hånd ej jage mig bort.

Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

Se, Udådsmændene falder, slås ned, så de ikke kan rejse sig.

Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. * (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! *