Job 32

Da nu hine tre Mænd ikke mere svarede Job, fordi han var retfærdig i sine egne Øjne,

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

blussede Vreden op i Buziten Elihu, Barak'els Søn, af Rams Slægt. På Job vrededes han, fordi han gjorde sig retfærdigere end Gud,

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

og på hans tre Venner, fordi de ikke fandt noget Svar og dog dømte Job skyldig.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Elihu havde ventet, så længe de talte med Job, fordi de var ældre end han;

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

men da han så, at de tre Mænd intet havde at svare, blussede hans Vrede op;

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

og Buziten Elihu, Barak'els Søn, tog til Orde og sagde: Ung af Dage er jeg, og I er gamle Mænd, derfor holdt jeg mig tilbage, angst for at meddele eder min Viden;

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

jeg tænkte: "Lad Alderen tale og Årenes Mængde kundgøre Visdom!"

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Dog Ånden, den er i Mennesket, og den Almægtiges Ånde giver dem Indsigt;

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

de gamle er ikke altid de kloge, Oldinge ved ej altid, hvad Ret er;

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

derfor siger jeg: Hør mig, lad også mig komme frem med min Viden!

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

Jeg biede på, at I skulde tale, lyttede efter forstandige Ord, at I skulde finde de rette Ord;

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

jeg agtede nøje på eder; men ingen af eder gendrev Job og gav Svar på hans Ord.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Sig nu ikke: "Vi stødte på Visdom, Gud må fælde ham, ikke et Menneske!"

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Mod mig har han ikke rettet sin Tale, og med eders Ord vil jeg ikke svare ham.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

De blev bange, svarer ej mer, for dem slap Ordene op.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Skal jeg tøve, fordi de tier og står der uden at svare et Ord?

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Også jeg vil svare min Del, også jeg vil frem med min Viden!

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Thi jeg er fuld af Ord, Ånden i mit Bryst trænger på;

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

som tilbundet Vin er mit Bryst, som nyfyldte Vinsække nær ved at sprænges;

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

tale vil jeg for at få Luft, åbne mine Læber og svare.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Forskel gør jeg ikke og smigrer ikke for nogen;

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

thi at smigre bruger jeg ikke, snart rev min Skaber mig ellers bort!

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!