Job 24

Hvorfor har ej den Almægtige opsparet Tider, hvi får de, som kender ham, ikke hans Dage at se?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

De onde flytter Markskel, ranede Hjorde har de på Græs.

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

faderløses Æsel fører de bort, tager Enkens Okse som Borgen:

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

de trænger de fattige af Vejen. Landets arme må alle skjule sig.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Som vilde Æsler i Ørkenen går de ud til deres Gerning søgende efter Næring; Steppen er Brød for Børnene.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

De høster på Marken om Natten, i Rigmandens Vingård sanker de efter.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

Om Natten ligger de nøgne, uden Klæder, uden Tæppe i Hulden.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

De vædes af Bjergenes Regnskyl, klamrer sig af Mangel på Ly til Klippen.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

- Man river den faderløse fra Brystet, tager den armes Barn som Borgen.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Nøgne vandrer de, uden Klæder, sultne bærer de Neg;

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

mellem Murene presser de Olie. de træder Persen og tørster.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

De drives fra By og Hus, og Børnenes Hunger skriger. Men Gud, han ænser ej vrangt.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Andre hører til Lysets Fjender, de kender ikke hans Veje og holder sig ej på hans Stier:

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

Før det lysner, står Morderen op, han myrder arm og fattig; om Natten sniger Tyven sig om;

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

Horkarlens Øje lurer på Skumring, han tænker: "Intet Øje kan se mig!" og skjuler sit Ansigt under en Maske.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

I Mørke bryder de ind i Huse, de lukker sig inde om Dagen, thi ingen af dem vil vide af Lys.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

For dem er Mørket Morgen, thide er kendt med Mørkets Rædsler.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Over Vandfladen jages han hen, hans Arvelod i Landet forbandes, han færdes ikke på Vejen til Vingården.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Som Tørke og Hede tager Snevand, så Dødsriget dem, der har syndet.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Han er glemt på sin Hjemstavns Torv, hans Storhed kommes ej mer i Hu, Uretten knækkes som Træet.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Han var ond mod den golde, der ikke fødte, mod Enken gjorde han ikke vel;

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

dem, det gik skævt, rev han bort i sin Vælde. Han står op og er ikke tryg på sit Liv,

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

han styrtes uden Håb og Støtte, og på hans Veje er idel Nød.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Hans Storhed er stakket, så er han ej mer, han bøjes og skrumper ind som Melde og skæres af som Aksenes Top.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Og hvis ikke - hvo gør mig til Løgner, hvo gør mine Ord til intet?

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?