Job 16

Så tog Job til Orde og svarede:

Felele pedig Jób, és monda:

"Nok har jeg hørt af sligt, besværlige Trøstere er I til Hobe!

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Får Mundsvejret aldrig Ende? Hvad ægged dig dog til at svare?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Også jeg kunde tale som I, hvis I kun var i mit Sted, føje mine Ord imod jer og ryste på Hovedet ad jer,

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

styrke jer med min Mund, ej spare på ynksomme Ord!

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

Taler jeg, mildnes min Smerte ikke og om jeg tier, hvad Lindring får jeg?

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Dog nu har han udtømt min Kraft, du bar ødelagt hele min Kreds;

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

at du greb mig, gælder som Vidnesbyrd mod mig, min Magerhed vidner imod mig.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Hans Vrede river og slider i mig, han skærer Tænder imod mig. Fjenderne hvæsser Blikket imod mig,

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

de opspiler Gabet imod mig, slår mig med Hån på Kind og flokkes til Hobe omkring mig;

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Gud gav mig hen i Niddingers Vold, i gudløses Hænder kasted han mig.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Jeg leved i Fred, så knuste han mig, han greb mig i Nakken og sønderslog mig; han stilled mig op som Skive,

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

hans Pile flyver omkring mig, han borer i Nyrerne uden Skånsel, udgyder min Galde på Jorden;

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Revne på Revne slår han mig, stormer som Kriger imod mig.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Over min Hud har jeg syet Sæk og boret mit Horn i Støvel;

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

mit Ansigt er rødt af Gråd, mine Øjenlåg hyllet i Mørke,

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

skønt der ikke er Vold i min Hånd, og skønt min Bøn er ren!

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

Dølg ikke, Jord, mit Blod, mit Skrig komme ikke til Hvile!

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Alt nu er mit Vidne i Himlen, min Talsmand er i det høje;

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

gid min Ven lod sig finde! Mit Øje vender sig med Tårer til Gud,

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

at han skifter Ret mellem Manden og Gud, mellem Mennesket og hans Ven!

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Thi talte er de kommende År, jeg skal ud på en Færd, jeg ej vender hjem fra.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *