Job 10

Min Sjæl er led ved mit Liv, frit Løb vil jeg give min Klage over ham, i min bitre Sjælenød vil jeg tale,

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

sige til Gud: Fordøm mig dog ikke, lad mig vide, hvorfor du tvister med mig!

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Gavner det dig at øve Vold, at forkaste det Værk, dine Hænder danned, men smile til gudløses Råd?

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

Har du da kødets Øjne, ser du, som Mennesker ser,

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

er dine Dage som Menneskets Dage, er dine År som Mandens Dage,

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

siden du søger efter min Brøde, leder efter min Synd,

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

endskønt du ved, jeg ikke er skyldig; men af din Hånd er der ingen Redning!

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

Dine Hænder gjorde og danned mig først, så skifter du Sind og gør mig til intet!

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

Kom i Hu, at du dannede mig som Ler, og til Støv vil du atter gøre mig!

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

Mon du ikke hældte mig ud som Mælk og lod mig skørne som Ost,

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

iklædte mig Hud og kød og fletted mig sammen med Ben og Sener?

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

Du gav mig Liv og Livskraft, din Omhu vogted min Ånd

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

og så gemte du dog i dit Hjerte på dette, jeg skønner, dit Øjemed var:

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

Synded jeg, vogted du på mig og tilgav ikke min Brøde.

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

Fald jeg forbrød mig, da ve mig! Var jeg retfærdig, jeg skulde dog ikke løfte mit Hoved, men mættes med Skændsel, kvæges med Nød.

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

Knejsed jeg, jog du mig som en Løve, handlede atter ufatteligt med mig;

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

nye Vidner førte du mod mig, øged din Uvilje mod mig, opbød atter en Hær imod mig!

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

Hvi drog du mig da af Moders Liv? Jeg burde have udåndet, uset af alle;

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

jeg burde have været som aldrig født, været ført til Graven fra Moders Skød.

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

Er ej mine Livsdage få? Så slip mig, at jeg kan kvæges lidt,

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

før jeg for evigt går bort til Mørkets og Mulmets Land,

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

Landet med bælgmørkt Mulm, med Mørke og uden Orden, hvor Lyset selv er som Mørket."

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.