Isaiah 32

Se, en Konge skal herske med Retfærd, Fyrster styre med Ret,

Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;

hver af dem som Læ imod Storm og Ly imod Regnskyl, som Bække i Ørk, som en vældig Klippes Skygge i tørstende Land.

Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

De seendes Øjne skal ej være blinde, de hørendes Ører skal lytte;

És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

letsindiges Hjerte skal nemme Kundskab, stammendes Tunge tale flydende, rent.

A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

Dåren skal ikke mer kaldes ædel, højsindet ikke Skalken.

Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.

Thi Dåren taler kun Dårskab, hans Hjerte udtænker Uret for at øve Niddingsværk og prædike Frafald fra HERREN, lade den sultne være tom og den tørstige mangle Vand.

Mert a bolond *csak* bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

Skalkens Midler er onde, han oplægger lumske Råd for at ødelægge arme med Løgn, skønt Fattigmand godtgør sin Ret.

A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

Men den ædle har ædelt for og står fast i, hvad ædelt er.

De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

Op, hør min Røst, I sorgløse Kvinder, I trygge Døtre, lyt til min Tale!

Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!

Om År og Dag skal I trygge skælve, thi med Vinhøst er det ude, der kommer ej Frugthøst.

Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

Bæv, I sorgløse, skælv, I trygge, klæd jer af og blot jer, bind Sæk om Lænd;

Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

slå jer for Brystet og klag over yndige Marker, frugtbare Vinstokke,

Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.

mit Folks med Tidseltorn dækkede Jord, ja, hvert Glædens Hus, den jublende By!

Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;

Thi Paladset er øde, Bylarmen standset, Ofel med Tårnet en Grushob for evigt, Vildæslers Fryd, en Græsgang for Hjorde -

A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

til Ånd fra det høje udgydes over os. Da bliver Ørkenen til Frugthave, Frugthaven regnes for Skov.

Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;

Ret fæster Bo i Ørkenen, i Frugthaven dvæler Retfærd;

És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;

Retfærds Frugt bliver Fred og Rettens Vinding Tryghed for evigt.

És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

Da bor mit Folk i Fredens Hjem, i trygge Boliger, sorgfri Pauluner.

Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

Skoven styrter helt, Byen bøjes dybt.

De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!

Salige I, som sår ved alle Vande, lader Okse og Æsel frit løbe om!

Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!