Job 23

Felele pedig Jób, és monda:

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!