Psalms 116

RAB’bi seviyorum, Çünkü O feryadımı duyar.

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Bana kulak verdiği için, Yaşadığım sürece O’na sesleneceğim.

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

Ölüm iplerine dolaşmıştım, Ölüler diyarının kâbusu yakama yapışmıştı, Sıkıntıya, acıya gömülmüştüm.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

O zaman RAB’bi adıyla çağırdım, “Aman, ya RAB, kurtar canımı!” dedim.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

RAB lütufkâr ve adildir, Sevecendir Tanrımız.

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

RAB saf insanları korur, Tükendiğim zaman beni kurtardı.

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Ey canım, yine huzura kavuş, Çünkü RAB sana iyilik etti.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Sen, ya RAB, canımı ölümden, Gözlerimi yaştan, Ayaklarımı sürçmekten kurtardın.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól *és* lábamat az eséstől:

Yaşayanların diyarında, RAB’bin huzurunda yürüyeceğim.

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

[] İman ettim, “Büyük acı çekiyorum” dediğim zaman bile.

Hittem, azért szóltam; *noha* igen megaláztatott valék.

Şaşkınlık içinde, “Bütün insanlar yalancı” dedim.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Ne karşılık verebilirim RAB’be, Bana yaptığı onca iyilik için?

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Kurtuluş sunusu olarak kadeh kaldırıp RAB’bi adıyla çağıracağım.

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Bütün halkının önünde, RAB’be adadıklarımı yerine getireceğim.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

RAB’bin gözünde değerlidir Sadık kullarının ölümü.

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

Ya RAB, ben gerçekten senin kulunum; Kulun, hizmetçinin oğluyum, Sen çözdün bağlarımı.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Ya RAB, seni adınla çağırıp Şükran kurbanı sunacağım.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

RAB’be adadıklarımı yerine getireceğim Bütün halkının önünde,

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

RAB’bin Tapınağı’nın avlularında, Senin orta yerinde, ey Yeruşalim! RAB’be övgüler sunun!

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!