Job 11

Y RESPONDIÓ Sophar Naamathita, y dijo:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

¿Las muchas palabras no han de tener respuesta? ¿Y el hombre parlero será justificado?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

¿Harán tus falacias callar á los hombres? ¿Y harás escarnio, y no habrá quien te avergüence?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

Tú dices: Mi conversar es puro, Y yo soy limpio delante de tus ojos.

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

Mas ¡oh quién diera que Dios hablara, Y abriera sus labios contigo,

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

Y que te declarara los arcanos de la sabiduría, Que son de doble valor que la hacienda! Conocerías entonces que Dios te ha castigado menos que tu iniquidad merece.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

¿Alcanzarás tú el rastro de Dios? ¿Llegarás tú á la perfección del Todopoderoso?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

Es más alto que los cielos: ¿qué harás? Es más profundo que el infierno: ¿cómo lo conocerás?

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

Su dimensión es más larga que la tierra, Y más ancha que la mar.

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

Si cortare, ó encerrare, Ó juntare, ¿quién podrá contrarrestarle?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

Porque él conoce á los hombres vanos: Ve asimismo la iniquidad, ¿y no hará caso?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

El hombre vano se hará entendido, Aunque nazca como el pollino del asno montés.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

Si tú apercibieres tu corazón, Y extendieres á él tus manos;

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

Si alguna iniquidad hubiere en tu mano, y la echares de ti, Y no consintieres que more maldad en tus habitaciones;

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

Entonces levantarás tu rostro limpio de mancha, Y serás fuerte y no temerás:

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

Y olvidarás tu trabajo, Ó te acordarás de él como de aguas que pasaron:

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

Y en mitad de la siesta se levantará bonanza; Resplandecerás, y serás como la mañana:

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

Y confiarás, que habrá esperanza; Y cavarás, y dormirás seguro:

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

Y te acostarás, y no habrá quien te espante: Y muchos te rogarán.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

Mas los ojos de los malos se consumirán, Y no tendrán refugio; Y su esperanza será agonía del alma.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!