Job 10

ESTÁ mi alma aburrida de mi vida: Daré yo suelta á mi queja sobre mí, Hablaré con amargura de mi alma.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Diré á Dios: no me condenes; Hazme entender por qué pleiteas conmigo.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
¿Parécete bien que oprimas, Que deseches la obra de tus manos, Y que resplandezcas sobre el consejo de los impíos?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
¿Tienes tú ojos de carne? ¿Ves tú como ve el hombre?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
¿Son tus días como los días del hombre, Ó tus años como los tiempos humanos,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Para que inquieras mi iniquidad, Y busques mi pecado,
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Sobre saber tú que no soy impío, Y que no hay quien de tu mano libre?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Tus manos me formaron y me compusieron Todo en contorno: ¿y así me deshaces?
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Acuérdate ahora que como á lodo me diste forma: ¿Y en polvo me has de tornar?
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
¿No me fundiste como leche, Y como un queso me cuajaste?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Vestísteme de piel y carne, Y cubrísteme de huesos y nervios.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Vida y misericordia me concediste, Y tu visitación guardó mi espíritu.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Y estas cosas tienes guardadas en tu corazón; Yo sé que esto está cerca de ti.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Si pequé, tú me has observado, Y no me limpias de mi iniquidad.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Si fuere malo, ¡ay de mí! Y si fuere justo, no levantaré mi cabeza, Estando harto de deshonra, Y de verme afligido.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Y subirá de punto, pues me cazas como á león, Y tornas á hacer en mí maravillas.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Renuevas contra mí tus plagas, Y aumentas conmigo tu furor, Remudándose sobre mí ejércitos.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
¿Por qué me sacaste de la matriz? Habría yo espirado, y no me vieran ojos.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Fuera, como si nunca hubiera sido, Llevado desde el vientre á la sepultura.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
¿No son mis días poca cosa? Cesa pues, y déjame, para que me conforte un poco.
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Antes que vaya para no volver, Á la tierra de tinieblas y de sombra de muerte;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Tierra de oscuridad, lóbrega Como sombra de muerte, sin orden, Y que aparece como la oscuridad misma.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.