Psalms 116

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

RAB’bi seviyorum, Çünkü O feryadımı duyar.

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

Bana kulak verdiği için, Yaşadığım sürece O’na sesleneceğim.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

Ölüm iplerine dolaşmıştım, Ölüler diyarının kâbusu yakama yapışmıştı, Sıkıntıya, acıya gömülmüştüm.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

O zaman RAB’bi adıyla çağırdım, “Aman, ya RAB, kurtar canımı!” dedim.

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

RAB lütufkâr ve adildir, Sevecendir Tanrımız.

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

RAB saf insanları korur, Tükendiğim zaman beni kurtardı.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Ey canım, yine huzura kavuş, Çünkü RAB sana iyilik etti.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól *és* lábamat az eséstől:

Sen, ya RAB, canımı ölümden, Gözlerimi yaştan, Ayaklarımı sürçmekten kurtardın.

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

Yaşayanların diyarında, RAB’bin huzurunda yürüyeceğim.

Hittem, azért szóltam; *noha* igen megaláztatott valék.

[] İman ettim, “Büyük acı çekiyorum” dediğim zaman bile.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Şaşkınlık içinde, “Bütün insanlar yalancı” dedim.

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Ne karşılık verebilirim RAB’be, Bana yaptığı onca iyilik için?

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Kurtuluş sunusu olarak kadeh kaldırıp RAB’bi adıyla çağıracağım.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

Bütün halkının önünde, RAB’be adadıklarımı yerine getireceğim.

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

RAB’bin gözünde değerlidir Sadık kullarının ölümü.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Ya RAB, ben gerçekten senin kulunum; Kulun, hizmetçinin oğluyum, Sen çözdün bağlarımı.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Ya RAB, seni adınla çağırıp Şükran kurbanı sunacağım.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

RAB’be adadıklarımı yerine getireceğim Bütün halkının önünde,

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

RAB’bin Tapınağı’nın avlularında, Senin orta yerinde, ey Yeruşalim! RAB’be övgüler sunun!