Psalms 115

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Bizi değil, ya RAB, bizi değil, Sevgin ve sadakatin uğruna, Kendi adını yücelt!

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

Niçin uluslar: “Hani, nerede onların Tanrısı?” desin.

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Bizim Tanrımız göklerdedir, Ne isterse yapar.

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

[] Oysa onların putları altın ve gümüşten yapılmış, İnsan elinin eseridir.

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Ağızları var, konuşmazlar, Gözleri var, görmezler,

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Kulakları var, duymazlar, Burunları var, koku almazlar,

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

Elleri var, hissetmezler, Ayakları var, yürümezler, Boğazlarından ses çıkmaz.

Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, *és* mindazok, a kik bíznak bennök!

Onları yapan, onlara güvenen herkes Onlar gibi olacak!

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Ey İsrail halkı, RAB’be güven, O’dur yardımcınız ve kalkanınız!

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Ey Harun soyu, RAB’be güven, O’dur yardımcınız ve kalkanınız!

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Ey RAB’den korkanlar, RAB’be güvenin, O’dur yardımcınız ve kalkanınız!

Az Úr megemlékezik mi rólunk *és* megáld *minket;* megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

RAB bizi anımsayıp kutsayacak, İsrail halkını, Harun soyunu kutsayacak.

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

[] Küçük, büyük, Kendisinden korkan herkesi kutsayacak.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

RAB sizi, Sizi ve çocuklarınızı çoğaltsın!

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Yeri göğü yaratan RAB Sizleri kutsasın.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Göklerin öteleri RAB’bindir, Ama yeryüzünü insanlara vermiştir.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

Ölüler, sessizlik diyarına inenler, RAB’be övgüler sunmaz;

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Biziz RAB’bi öven, Şimdiden sonsuza dek. RAB’be övgüler sunun!