Proverbs 9

Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Bilgelik kendi evini yaptı, Yedi direğini yonttu.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Hayvanlarını kesti, Şarabını hazırlayıp sofrasını kurdu.
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Kentin en yüksek noktalarına gönderdiği Hizmetçileri aracılığıyla herkesi çağırıyor:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja:
“Kim safsa buraya gelsin” diyor. Sağduyudan yoksun olanlara da, “Gelin, yiyeceklerimi yiyin, Hazırladığım şaraptan için” diyor.
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
“Kim safsa buraya gelsin” diyor. Sağduyudan yoksun olanlara da, “Gelin, yiyeceklerimi yiyin, Hazırladığım şaraptan için” diyor.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
“Saflığı bırakın da yaşayın, Aklın yolunu izleyin.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
“Alaycıyı paylayan aşağılanmayı hak eder, Kötü kişiyi azarlayan hakarete uğrar.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Alaycıyı azarlama, yoksa senden nefret eder. Bilge kişiyi azarlarsan, seni sever.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Bilge kişiyi eğitirsen Daha bilge olur, Doğru kişiye öğretirsen bilgisini artırır.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
[] RAB korkusudur bilgeliğin temeli. Akıl Kutsal Olan’ı tanımaktır.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Benim sayemde günlerin çoğalacak, Ömrüne yıllar katılacak.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Bilgeysen, bilgeliğinin yararı sanadır, Alaycı olursan acısını yalnız sen çekersin.”
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Akılsız kadın yaygaracı Ve saftır, hiçbir şey bilmez.
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Evinin kapısında, Kentin en yüksek yerinde bir iskemleye oturur; Yoldan geçenleri, Kendi yollarından gidenleri çağırmak için,
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Evinin kapısında, Kentin en yüksek yerinde bir iskemleye oturur; Yoldan geçenleri, Kendi yollarından gidenleri çağırmak için,
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja:
“Kim safsa buraya gelsin” der. Sağduyudan yoksun olanlara da,
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
“Çalıntı su tatlı, Gizlice yenen yemek lezzetlidir” der.
És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!
Ne var ki, evine girenler ölüme gittiklerini, Ona konuk olanlar Ölüler diyarının dibine indiklerini bilmezler.