Song of Solomon 1

Énekek éneke, mely Salamoné.

Høisangen av Salomo.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Han kysser mig med kyss av sin munn! For din kjærlighet er bedre enn vin.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

Liflig er duften av dine salver, ditt navn er en utgytt salve; derfor elsker jomfruene dig.

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Drag mig! Vi vil løpe efter dig. Kongen har ført mig inn i sine kammer; vi vil fryde og glede oss i dig, vi vil prise din kjærlighet mere enn vin; opriktig elsker de dig.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

Sort er jeg, men yndig, I Jerusalems døtre, som Kedars telter, som Salomos telttepper.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

Se ikke på mig, fordi jeg er så sort, fordi solen har brent mig! Min mors sønner blev vrede på mig, de satte mig til å vokte vingårdene; min egen vingård har jeg ikke voktet.

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Si mig, du som min sjel elsker: Hvor vokter du hjorden? Hvor lar du den hvile om middagen? For hvorfor skal jeg være lik en kvinne som går tilsløret ved dine stallbrødres hjorder?

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

Vet du det ikke, du fagreste blandt kvinner, så gå ut i fårenes spor og vokt dine kje ved hyrdenes hytter!

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Med gangerne foran Faraos vogner ligner jeg dig, min venninne!

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

Yndige er dine kinner mellem kjedene, din hals i perleradene.

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

Gullkjeder vil vi gjøre dig med sølvprikker på.

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

Så lenge kongen satt ved sitt bord, gav min nardus sin duft.

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

Min elskede er mig en myrrakule, som hviler mellem mine bryster.

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

Min elskede er mig en cyperdrue i En-Gedis vingårder.

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

Hvor fager du er, min venninne, hvor fager du er! Dine øine er duer.

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

Hvor du er vakker, min elskede, hvor skjønn du er! Og vårt leie er grønt.

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.

Sedrer er bjelkene i vårt hus, cypresser er vårt tavlede loft.