Proverbs 9

Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

Visdommen har bygget sitt hus, hun har hugget til sine syv stolper.

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

Hun har slaktet sitt slaktefe, blandet sin vin og dekket sitt bord;

Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

hun har sendt ut sine piker, hun roper oppe fra byens høider:

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja:

Den som er enfoldig, han vende sig hit! Til den som er uten forstand, sier hun:

Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

Kom, et av mitt brød og drikk av den vin jeg har blandet!

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

Opgi eders uforstand, så skal I leve, og gå bent frem på forstandens vei!

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Den som refser en spotter, henter sig selv vanære, og den som viser en ugudelig til rette, får skam av det.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Vis ikke spotteren til rette, forat han ikke skal hate dig! Vis den vise til rette, så skal han elske dig.

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

Lær den vise, så blir han ennu visere, lær den rettferdige, så går han frem i lærdom.

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

Å frykte Herren er begynnelsen til visdom, og å kjenne den Hellige er forstand.

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

For ved mig skal dine dager bli mange, og leveår skal gis dig i rikt mål.

Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

Er du vis, så er du vis til ditt eget gagn, og er du en spotter, skal du alene lide for det.

Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.

Dårskapen er en kåt kvinne, bare uforstand og uvitenhet.

És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

Hun sitter foran døren til sitt hus på en trone på en høide i byen

Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

for å rope til dem som går forbi på veien, som vandrer bent frem på sine stier:

Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja:

Den som er enfoldig, han vende sig hit! Til den som er uten forstand, sier hun:

A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

Stjålet vann er søtt, og brød som etes i lønndom, smaker herlig.

És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!

Men han vet ikke at der bor dødningene, at hennes gjester er i dødsrikets dyp.