Psalms 116

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Sitä minä rakastan, että Herra kuulee minun rukoukseni äänen;

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

Että hän korvansa kallistaa minun puoleeni; sentähden minä avukseni huudan häntä elinaikanani.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

Kuoleman paulat ovat minun piirittäneet, ja helvetin ahdistukset ovat minun löytäneet: minä tulin vaivaan ja tuskaan.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Mutta minä avukseni huudan Herran nimeä: o Herra, pelasta minun sieluni!

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Herra on armollinen ja vanhurskas, ja meidän Jumalamme on laupias.

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Herra kätkee yksinkertaiset: kuin minä olin kovin vaivattu, niin hän minua autti.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Palaja taas, minun sieluni, sinun lepoos; sillä Herra tekee hyvästi sinulle.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól *és* lábamat az eséstől:

Sillä sinä olet sieluni temmannut pois kuolemasta, silmäni kyynelistä, jalkani kompastuksesta.

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

Minä vaellan Herran edessä eläväin maassa.

Hittem, azért szóltam; *noha* igen megaláztatott valék.

Minä uskon, sentähden minä puhun; mutta minä sangen vaivataan.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Minä sanoin hämmästyksessä: kaikki ihmiset ovat valehteliat.

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Kuinka minä maksan Herralle kaikki hänen hyvät tekonsa, jotka hän minulle teki?

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Minä otan sen autuaallisen kalkin, ja saarnaan Herran nimeä.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

Minä maksan lupaukseni Herralle kaiken hänen kansansa edessä.

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

Hänen pyhäinsä kuolema on kallis Herran edessä.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

O Herra! minä olen sinun palvelias, minä olen sinun palvelias, sinun piikas poika: sinä olet minun siteeni vallallensa päästänyt.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Minä uhraan sinulle kiitosuhria, ja Herran nimeä saarnaan.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

Minä maksan Herralle lupaukseni kaiken hänen kansansa edessä,

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Herran huoneen esikartanoissa, keskellä sinua, Jerusalem. Halleluja!