Psalms 115

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Ei meille, Herra, ei meille, vaan sinun nimelles anna kunnia, sinun armos ja totuutes tähden.

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

Miksi pakanat sanovat: kussa on nyt heidän Jumalansa?

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Mutta meidän Jumalamme on taivaissa: mitä ikänä hän tahtoo, sen hän tekee.

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Vaan heidän epäjumalansa ovat hopia ja kulta, ihmisten käsillä tehdyt.

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Heillä on suu, ja ei puhu: heillä ovat silmät, ja ei näe.

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Heillä ovat korvat, ja ei kuule: heillä ovat sieraimet, ja ei haista.

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

Heillä ovat kädet, ja ei rupee: heillä ovat jalat, ja ei käy; ja ei puhu kurkustansa.

Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, *és* mindazok, a kik bíznak bennök!

Jotka niitä tekevät, ovat niiden kaltaiset, ja kaikki, jotka heihin uskaltavat.

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Mutta Israel toivokaan Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Aaronin huone toivokaan Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Jotka Herraa pelkäävät, toivokaan myös Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.

Az Úr megemlékezik mi rólunk *és* megáld *minket;* megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Herra muistaa meitä ja siunaa meitä: hän siunaa Israelin huoneen, hän siunaa Aaronin huoneen.

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

Hän siunaa ne, jotka Herraa pelkäävät, sekä pienet että suuret.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

Herra siunatkoon teitä enemmin ja enemmin, teitä ja teidän lapsianne.

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Te olette Herran siunatut, joka taivaat ja maan on tehnyt.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Taivasten taivaat ovat Herran; mutta maan on hän ihmisten lapsille antanut.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

Kuolleet ei taida Herraa kiittää, eikä ne, jotka menevät alas hiljaisuuteen.

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Mutta me kiitämme Herraa, hamasta nyt ja ijankaikkiseen, Halleluja!