Philemon 1

Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,

Paavali, Kristuksen Jesuksen vanki, ja veli Timoteus, rakkaalle Philemonille, ja meidän apulaisellemme,

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:

Ja rakkaalle Appialle ja Arkippukselle, meidän kanssapalveliallemme, ja seurakunnalle, joka sinun huoneessas on:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Armo olkoon teille ja rauha Jumalalta, meidän Isältämme ja Herralta Jesukselta Kristukselta!

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,

Minä kiitän minun Jumalaani ja muistan aina sinua minun rukouksissani,

Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,

Että minä kuulen siitä rakkaudesta ja uskosta, joka sinulla Herran Jesuksen päälle on ja kaikkein pyhäin tykö:

Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

Että sinun uskos, joka meille yhteinen on, tulis sinussa kaiken hyvyyden tuntemisen kautta voimalliseksi, joka teillä Kristuksessa Jesuksessa on.

Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.

Sillä meillä on suuri ilo ja lohdutus sinun rakkaudestas, että pyhäin sydämet sinun kauttas, rakas veljeni, virvoitetut ovat.

Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő,

Sentähden vaikka minulla on suuri uskallus Kristuksessa käskeä sinua, mitä sinun tehdä tulee,

A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;

Niin minä kuitenkin tahdon rakkauden puolesta ennen rukoilla, minä, joka tainkaltainen olen, nimittäin vanha Paavali, mutta nyt myös Jesuksen Kristuksen vanki.

Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szűltem, Onésimusért,

Niin minä siis neuvon sinua, minun poikani Onesimuksen puolesta, jonka minä siteissäni siitin,

A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,

Joka sinulle muinen kelvotoin oli, mutta nyt sinulle ja minulle kyllä tarpeellinen, jonka minä nyt olen lähettänyt jälleen.

Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!

Mutta ota häntä vastaan; sillä hän on minun oma sydämeni.

Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért *szenvedett* fogságomban;

Minä tahdoin häntä pitää minun tykönäni, että hän minua sinun puolestas evankeliumin siteissä palvelis.

De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.

Mutta en minä tahtonut mitään ilman sinun suosiotas tehdä, ettei sinun hyvyytes pitänyt oleman niinkuin vaadittu, vaan vapaamielinen.

Mert talán azért vált meg *tőled* ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza;

Sillä sentähden hän hetkeksi sinulta läksi, ettäs hänen ijäksi saisit jällensä,

Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, *mint* szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.

Ei nyt silleen niinkuin palvelian, vaan enemmin palvelian ja niinkuin rakkaan veljen, erinomattain minulle, mutta kuinka paljoa enemmin sinulle, sekä lihan kautta että Herrassa.

Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.

Jos sinä siis minun kumppaninas pidät, niin ota häntä vastaan niinkuin minuakin.

Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.

Mutta jos hän jotakin sinua vahingoittanut on eli on sinulle velkaa, niin sano minun syykseni.

Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy *azt* ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.

Minä Paavali olen tämän omalla kädelläni kirjoittanut ja tahdon sen sinulle maksaa, etten minä sinulle sanoisi, ettäs myös sinun itses minulle velkapää olet.

Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!

Armas veljeni! suo minun ihastua sinusta Herrassa, virvoita minun sydämeni Herrassa.

Bízván a te engedelmességedben, *így* írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.

Minä kirjoitin sinulle luottain sinun kuuliaisuutees, tietäen sinun enemmin tekevän kuin minä sanonkaan.

Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.

Valmista myös minulle majaa; sillä minä toivon, että minä teidän rukoustenne kautta teille lahjoitetaan.

Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,

Sinua tervehtivät Epaphras, (minun kanssavankini Kristuksessa Jesuksessa,)

*Tovább*á Márk, Aristárkhus, Démás *és* Lukács, az én munkatársaim.

Markus, Aristarkus, Demas, Luukas, minun apulaiseni.

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme *legyen* a ti lelketekkel!

Meidän Herran Jesuksen Kristuksen armo olkoon teidän henkenne kanssa, amen!