Job 14

L'homme né de la femme! Sa vie est courte, sans cesse agitée.

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

Il naît, il est coupé comme une fleur; Il fuit et disparaît comme une ombre.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Et c'est sur lui que tu as l'oeil ouvert! Et tu me fais aller en justice avec toi!

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

Comment d'un être souillé sortira-t-il un homme pur? Il n'en peut sortir aucun.

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Si ses jours sont fixés, si tu as compté ses mois, Si tu en as marqué le terme qu'il ne saurait franchir,

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Détourne de lui les regards, et donne-lui du relâche, Pour qu'il ait au moins la joie du mercenaire à la fin de sa journée.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Un arbre a de l'espérance: Quand on le coupe, il repousse, Il produit encore des rejetons;

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Quand sa racine a vieilli dans la terre, Quand son tronc meurt dans la poussière,

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Il reverdit à l'approche de l'eau, Il pousse des branches comme une jeune plante.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

Mais l'homme meurt, et il perd sa force; L'homme expire, et où est-il?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Les eaux des lacs s'évanouissent, Les fleuves tarissent et se dessèchent;

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Ainsi l'homme se couche et ne se relèvera plus, Il ne se réveillera pas tant que les cieux subsisteront, Il ne sortira pas de son sommeil.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Oh! si tu voulais me cacher dans le séjour des morts, M'y tenir à couvert jusqu'à ce que ta colère fût passée, Et me fixer un terme auquel tu te souviendras de moi!

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Si l'homme une fois mort pouvait revivre, J'aurais de l'espoir tout le temps de mes souffrances, Jusqu'à ce que mon état vînt à changer.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Tu appellerais alors, et je te répondrais, Tu languirais après l'ouvrage de tes mains.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Mais aujourd'hui tu comptes mes pas, Tu as l'oeil sur mes péchés;

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Mes transgressions sont scellées en un faisceau, Et tu imagines des iniquités à ma charge.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

La montagne s'écroule et périt, Le rocher disparaît de sa place,

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

La pierre est broyée par les eaux, Et la terre emportée par leur courant; Ainsi tu détruis l'espérance de l'homme.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

Tu es sans cesse à l'assaillir, et il s'en va; Tu le défigures, puis tu le renvoies.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Que ses fils soient honorés, il n'en sait rien; Qu'ils soient dans l'abaissement, il l'ignore.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

C'est pour lui seul qu'il éprouve de la douleur en son corps, C'est pour lui seul qu'il ressent de la tristesse en son âme.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.