Psalms 116

Sitä minä rakastan, että Herra kuulee minun rukoukseni äänen;

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Että hän korvansa kallistaa minun puoleeni; sentähden minä avukseni huudan häntä elinaikanani.

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

Kuoleman paulat ovat minun piirittäneet, ja helvetin ahdistukset ovat minun löytäneet: minä tulin vaivaan ja tuskaan.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

Mutta minä avukseni huudan Herran nimeä: o Herra, pelasta minun sieluni!

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Herra on armollinen ja vanhurskas, ja meidän Jumalamme on laupias.

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Herra kätkee yksinkertaiset: kuin minä olin kovin vaivattu, niin hän minua autti.

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Palaja taas, minun sieluni, sinun lepoos; sillä Herra tekee hyvästi sinulle.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Sillä sinä olet sieluni temmannut pois kuolemasta, silmäni kyynelistä, jalkani kompastuksesta.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól *és* lábamat az eséstől:

Minä vaellan Herran edessä eläväin maassa.

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

Minä uskon, sentähden minä puhun; mutta minä sangen vaivataan.

Hittem, azért szóltam; *noha* igen megaláztatott valék.

Minä sanoin hämmästyksessä: kaikki ihmiset ovat valehteliat.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Kuinka minä maksan Herralle kaikki hänen hyvät tekonsa, jotka hän minulle teki?

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Minä otan sen autuaallisen kalkin, ja saarnaan Herran nimeä.

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Minä maksan lupaukseni Herralle kaiken hänen kansansa edessä.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

Hänen pyhäinsä kuolema on kallis Herran edessä.

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

O Herra! minä olen sinun palvelias, minä olen sinun palvelias, sinun piikas poika: sinä olet minun siteeni vallallensa päästänyt.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Minä uhraan sinulle kiitosuhria, ja Herran nimeä saarnaan.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Minä maksan Herralle lupaukseni kaiken hänen kansansa edessä,

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

Herran huoneen esikartanoissa, keskellä sinua, Jerusalem. Halleluja!

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!