Psalms 115

Ei meille, Herra, ei meille, vaan sinun nimelles anna kunnia, sinun armos ja totuutes tähden.

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Miksi pakanat sanovat: kussa on nyt heidän Jumalansa?

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

Mutta meidän Jumalamme on taivaissa: mitä ikänä hän tahtoo, sen hän tekee.

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Vaan heidän epäjumalansa ovat hopia ja kulta, ihmisten käsillä tehdyt.

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Heillä on suu, ja ei puhu: heillä ovat silmät, ja ei näe.

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Heillä ovat korvat, ja ei kuule: heillä ovat sieraimet, ja ei haista.

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Heillä ovat kädet, ja ei rupee: heillä ovat jalat, ja ei käy; ja ei puhu kurkustansa.

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

Jotka niitä tekevät, ovat niiden kaltaiset, ja kaikki, jotka heihin uskaltavat.

Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, *és* mindazok, a kik bíznak bennök!

Mutta Israel toivokaan Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Aaronin huone toivokaan Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Jotka Herraa pelkäävät, toivokaan myös Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Herra muistaa meitä ja siunaa meitä: hän siunaa Israelin huoneen, hän siunaa Aaronin huoneen.

Az Úr megemlékezik mi rólunk *és* megáld *minket;* megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Hän siunaa ne, jotka Herraa pelkäävät, sekä pienet että suuret.

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

Herra siunatkoon teitä enemmin ja enemmin, teitä ja teidän lapsianne.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

Te olette Herran siunatut, joka taivaat ja maan on tehnyt.

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Taivasten taivaat ovat Herran; mutta maan on hän ihmisten lapsille antanut.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Kuolleet ei taida Herraa kiittää, eikä ne, jotka menevät alas hiljaisuuteen.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

Mutta me kiitämme Herraa, hamasta nyt ja ijankaikkiseen, Halleluja!

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!