Job 32

Toen hielden de drie mannen op van Job te antwoorden, dewijl hij in zijn ogen rechtvaardig was.

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Zo ontstak de toorn van Elihu, den zoon van Baracheël, den Buziet, van het geslacht van Ram; tegen Job werd zijn toorn ontstoken, omdat hij zijn ziel meer rechtvaardigde dan God.

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

Zijn toorn ontstak ook tegen zijn drie vrienden, omdat zij, geen antwoord vindende, nochtans Job verdoemden.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Doch Elihu had gewacht op Job in het spreken, omdat zij ouder van dagen waren dan hij.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Als dan Elihu zag, dat er geen antwoord was in den mond van die drie mannen, ontstak zijn toorn.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

Hierom antwoordde Elihu, de zoon van Baracheël, den Buziet, en zeide: Ik ben minder van dagen, maar gijlieden zijt stokouden; daarom heb ik geschroomd en gevreesd, ulieden mijn gevoelen te vertonen.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

Ik zeide: Laat de dagen spreken, en de veelheid der jaren wijsheid te kennen geven.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Zekerlijk de geest, die in den mens is, en de inblazing des Almachtigen, maakt henlieden verstandig.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

De groten zijn niet wijs, en de ouden verstaan het recht niet.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

Daarom zeg ik: Hoor naar mij; ik zal mijn gevoelen ook vertonen.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

Ziet, ik heb gewacht op ulieder woorden; ik heb het oor gewend tot ulieder aanmerkingen, totdat gij redenen uitgezocht hadt.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

Als ik nu acht op u gegeven heb, ziet, er is niemand, die Job overreedde, die uit ulieden zijn redenen beantwoordde;

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Opdat gij niet zegt: Wij hebben de wijsheid gevonden; God heeft hem nedergestoten, geen mens.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Nu heeft hij tegen mij geen woorden gericht, en met ulieder woorden zal ik hem niet beantwoorden.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Zij zijn ontzet, zij antwoorden niet meer; zij hebben de woorden van zich verzet.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Ik heb dan gewacht, maar zij spreken niet; want zij staan stil; zij antwoorden niet meer.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Ik zal mijn deel ook antwoorden, ik zal mijn gevoelen ook vertonen.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Want ik ben der woorden vol; de geest mijns buiks benauwt mij.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Ziet, mijn buik is als de wijn, die niet geopend is; gelijk nieuwe lederen zakken zou hij bersten.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

Ik zal spreken, opdat ik voor mij lucht krijge; ik zal mijn lippen openen, en zal antwoorden.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Och, dat ik niemands aangezicht aanneme, en tot den mens geen bijnamen gebruike!

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Want ik weet geen bijnamen te gebruiken; in kort zou mijn Maker mij wegnemen.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!