Psalms 41

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

Ha látogatni jön *be valaki,* hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára *és* beszél.

Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. * (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! *