Job 12

Felele erre Jób, és monda:

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja *az ajtót,* nem nyílik föl az.

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.

Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.

Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.

Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.