Psalms 115

Μη εις ημας, Κυριε, μη εις ημας, αλλ εις το ονομα σου δος δοξαν, δια το ελεος σου, δια την αληθειαν σου.

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Δια τι να ειπωσι τα εθνη, και που ειναι ο Θεος αυτων;

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

Αλλ ο Θεος ημων ειναι εν τω ουρανω παντα οσα ηθελησεν εποιησε.

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Τα ειδωλα αυτων ειναι αργυριον και χρυσιον, εργα χειρων ανθρωπων

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Στομα εχουσι και δεν λαλουσιν οφθαλμους εχουσι και δεν βλεπουσιν

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

ωτα εχουσι και δεν ακουουσι μυκτηρας εχουσι και δεν οσφραινονται

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Χειρας εχουσι και δεν ψηλαφωσι ποδας εχουσι και δεν περιπατουσιν ουδε ομιλουσι δια του λαρυγγος αυτων.

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

Ομοιοι αυτων ας γεινωσιν οι ποιουντες αυτα, πας ο ελπιζων επ αυτα.

Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, *és* mindazok, a kik bíznak bennök!

Ο Ισραηλ ηλπισεν επι Κυριον αυτος ειναι βοηθος και ασπις αυτων.

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Ο οικος του Ααρων ηλπισεν επι Κυριον αυτος ειναι βοηθος και ασπις αυτων.

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Οι φοβουμενοι τον Κυριον ηλπισαν επι Κυριον αυτος ειναι βοηθος και ασπις αυτων.

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Ο Κυριος μας ενεθυμηθη θελει ευλογει, θελει ευλογει τον οικον Ισραηλ θελει ευλογει τον οικον Ααρων.

Az Úr megemlékezik mi rólunk *és* megáld *minket;* megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Θελει ευλογει τους φοβουμενους τον Κυριον, τους μικρους μετα των μεγαλων.

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

Ο Κυριος θελει αυξησει υμας, υμας και τα τεκνα υμων.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

σεις εισθε οι ευλογημενοι του Κυριου, του ποιησαντος τον ουρανον και την γην.

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Οι ουρανοι των ουρανων ειναι του Κυριου, την δε γην εδωκεν εις τους υιους των ανθρωπων.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Οι νεκροι δεν θελουσιν αινεσει τον Κυριον, ουδε παντες οι καταβαινοντες εις τον τοπον της σιωπης

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

αλλ ημεις θελομεν ευλογει τον Κυριον, απο του νυν και εως του αιωνος. Αλληλουια.

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!