Song of Solomon 1

Bruden talar om och till brudgummen v.Sångernas sång av Salomo.

Énekek éneke, mely Salamoné.

 Kyssar give han mig, kyssar av sin mun!  Ty din kärlek är mer ljuv än vin.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

 Ljuv är doften av dina salvor,  ja, en utgjuten salva är ditt namn;  fördenskull hava tärnorna dig kär.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

 Drag mig med dig!  Med hast vilja vi följa dig.  Ja, konungen har fört mig in i sina gemak;  Vi vilja fröjdas och vara glada över dig,  vi vilja prisa din kärlek högre än vin;  med rätta har man dig kär.               ----

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

 Svart är jag, dock är jag täck,      I Jerusalems döttrar,  lik Kedars hyddor,      lik Salomos tält.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

 Sen icke därpå att jag är så svart,  att solen har bränt mig så.  Min moders söner blevo vreda på mig  och satte mig till vingårdsvakterska;  min egen vingård kunde jag icke vakta.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

 »Säg mig, du som min själ har kär:  Var för du din hjord i bet?  Var låter du den vila om middagen?  Må jag slippa att gå lik en vilsekommen kvinna  vid dina vänners hjordar.»

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

 »Om du icke vet det,      du skönaste bland kvinnor,  så gå blott åstad i hjordens spår,      och för dina killingar i bet      vid herdarnas tält.»               ----

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

 »Vid ett sto i Faraos spann      förliknar jag dig, min älskade.

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

 Dina kinder äro så täcka med sina kedjehängen,      din hals med sina pärlerader.

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

 Kedjehängen av guld vilja vi skaffa åt dig      med silverkulor på.»

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

 »Medan konungen håller sin fest,      sprider min nardus sin doft.

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

 Min vän är för mig ett myrragömme,      som jag bär i min barm.

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

 Min vän är för mig en klase cyperblommor      från En-Gedis vingårdar.»

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

 »Vad du är skön, min älskade!      Vad du är skön!      Dina ögon äro duvor.»

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

 »Vad du är skön, min vän!      Ja, ljuvlig är du,      och grönskande är vårt viloläger.

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

 Bjälkarna i vår boning äro cedrar,      och cypresser vår väggpanel.»         2, bruden talar åter v.  3--5.  -- Bruden          talar till Jerusalems döttrar v.  6--7.             -- Bruden talar v.  8--9, anför          brudgummens ord v.  10--14.  -- Vers om           vingårdens fiender v.  15.  -- Bruden                     talar v.  16--17.

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.