Psalms 71

 Till dig, HERRE, tager jag min tillflykt;  låt mig aldrig komma på skam.

Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

 Rädda mig och befria mig genom din rättfärdighet;  böj ditt öra till mig och fräls mig.

A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

 Var mig en klippa där jag får bo,      och dit jag alltid kan fly,      du som beskär mig frälsning.  Ty du är mitt bergfäste och min borg.

Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

 Min Gud, befria mig ur den ogudaktiges våld,  ur den orättfärdiges och förtryckarens hand.

Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

 Ty du är mitt hopp, o Herre,  HERRE, du är min förtröstan allt ifrån min ungdom.

Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

 Du har varit mitt stöd allt ifrån moderlivet,  ja, du har förlöst mig ur min moders liv;  dig gäller ständigt mitt lov.

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

 Jag har blivit såsom ett vidunder för många;  men du är min starka tillflykt.

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

 Låt min mun vara full av ditt lov,  hela dagen av din ära.

Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

 Förkasta mig icke i min ålderdoms tid,  övergiv mig ej, när min kraft försvinner.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

 Ty mina fiender säga så om mig,  och de som vakta på min själ      rådslå så med varandra:

Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

 »Gud har övergivit honom;  förföljen och gripen honom,      ty det finnes ingen som räddar.»

Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

 Gud, var icke långt ifrån mig;  min Gud, skynda till min hjälp.

Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

 Må de komma på skam och förgås,      som stå emot min själ;  må de höljas med smälek och blygd,      som söka min ofärd.

Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

 Men jag skall alltid hoppas  och än mer föröka allt ditt lov.

Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

 Min mun skall förtälja din rättfärdighet,  hela dagen din frälsning,  ty jag känner intet mått därpå.

Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

 Jag skall frambära Herrens, HERRENS väldiga gärningar;  jag skall prisa din rättfärdighet, ja, din allenast.

Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

 Gud, du har undervisat mig allt ifrån min ungdom;  och intill nu förkunnar jag dina under.

Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

 Så övergiv mig ej heller, o Gud,  i min ålderdom, när jag varder grå,  till dess jag får förtälja om din arm för ett annat släkte,  om din makt för alla dem som skola komma.

Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

 Din rättfärdighet når till himmelen, o Gud.  Du som har gjort så stora ting,      o Gud, vem är dig lik?

Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

 Du som har låtit oss pröva      så mycken nöd och olycka,  du skall åter göra oss levande      och föra oss upp igen      du jordens djup.

A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, *de* ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

 Ja, låt mig växa till alltmer;      och trösta mig igen.

Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz *és* megvigasztalsz engem.

 Så vill ock jag tacka dig      med psaltarspel      för din trofasthet, min Gud;  jag vill lovsjunga dig till harpa,      du Israels Helige.

Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

 Mina läppar skola jubla,      ty jag vill lovsjunga dig;  ja, jubla skall min själ,      som du har förlossat.

Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

 Och min tunga skall hela dagen      tala om din rättfärdighet;  ty de som sökte min ofärd      hava kommit på skam och måst blygas.

Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.