Psalms 94

Du hevnens Gud, Herre, du hevnens Gud, åpenbar dig i herlighet!

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Reis dig, du jordens dommer, la gjengjeldelse komme over de overmodige!

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

Hvor lenge skal de ugudelige, Herre, hvor lenge skal de ugudelige fryde sig?

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

De utgyder en strøm av ord, de fører frekk tale; alle de som gjør urett, taler store ord.

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

Ditt folk, Herre, knuser de, og din arv plager de.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Enken og den fremmede slår de ihjel, og farløse myrder de.

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

Og de sier: Herren ser ikke, og Jakobs Gud gir ikke akt.

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Gi dog akt, I ufornuftige blandt folket, og I dårer, når vil I bli kloke?

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Mon han som planter øret, ikke skulde høre? Mon han som skaper øiet, ikke skulde se?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Mon han som refser hedningene, ikke skulde straffe, han som gir menneskene forstand?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

Herren kjenner menneskenes tanker, han vet at de er tomhet.

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Salig er den mann som du, Herre, refser og gir lærdom av din lov

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

for å gi ham ro for onde dager, inntil det blir gravd en grav for den ugudelige.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

For Herren skal ikke forkaste sitt folk og ikke forlate sin arv;

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

for dommen skal vende tilbake til rettferdighet, og alle de opriktige av hjertet skal gi den medhold.

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

Hvem reiser sig for mig imot de onde? Hvem stiller sig frem for mig imot dem som gjør urett?

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

Dersom ikke Herren var min hjelp, vilde min sjel snart bo i dødsrikets stillhet.

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Når jeg sier: Min fot vakler, da holder din miskunnhet mig oppe, Herre!

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Når mine urolige tanker i mitt hjerte blir mange, da husvaler din trøst min sjel.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Har vel fordervelsens domstol noget samfund med dig, der hvor de skaper urett under skinn av rett?

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

De slår sig skarevis sammen imot den rettferdiges sjel, og uskyldig blod dømmer de skyldig.

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

Da blir Herren mig en borg, og min Gud min tilflukts klippe.

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

Og han lar deres urett komme tilbake over dem, og for deres ondskaps skyld skal han utrydde dem; ja, Herren vår Gud skal utrydde dem.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.