Psalms 95

Kom, la oss juble for Herren, la oss rope med fryd for vår frelses klippe!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

La oss trede frem for hans åsyn med pris, la oss juble for ham med salmer!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

For Herren er en stor Gud og en stor konge over alle guder,

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

han som har jordens dyp i sin hånd og fjellenes høider i eie,

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

han som eier havet, for han har skapt det, og hans hender har gjort det tørre land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Kom, la oss kaste oss ned og bøie kne, la oss knele for Herrens, vår skapers åsyn!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

For han er vår Gud, og vi er det folk han før, og den hjord hans hånd leder. Vilde I dog idag høre hans røst!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Forherd ikke eders hjerte, likesom ved Meriba, likesom på Massadagen i ørkenen,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

hvor eders fedre fristet mig! De satte mig på prøve, de som dog hadde sett min gjerning.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Firti år vemmedes jeg ved den slekt, og jeg sa: De er et folk med forvillet hjerte, og de kjenner ikke mine veier.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Så svor jeg i min vrede: Sannelig, de skal ikke komme inn til min hvile.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*