Psalms 116

Jeg elsker Herren, for han hører min røst, mine inderlige bønner.

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

For han har bøiet sitt øre til mig, og alle mine dager vil jeg påkalle ham.

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

Dødens rep hadde omspent mig, og dødsrikets angster hadde funnet mig; nød og sorg fant jeg.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

Men jeg påkalte Herrens navn: Akk Herre, frels min sjel!

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Herren er nådig og rettferdig, og vår Gud er barmhjertig.

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Herren verner de enfoldige; jeg var elendig, og han frelste mig.

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Kom igjen, min sjel, til din ro! For Herren har gjort vel imot dig.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

For du fridde min sjel fra døden, mitt øie fra gråt, min fot fra fall.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól *és* lábamat az eséstől:

Jeg skal vandre for Herrens åsyn i de levendes land.

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

Jeg trodde, for jeg talte; jeg var såre plaget.

Hittem, azért szóltam; *noha* igen megaláztatott valék.

Jeg sa i min angst: Hvert menneske er en løgner.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Hvormed skal jeg gjengjelde Herren alle hans velgjerninger imot mig?

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

Jeg vil løfte frelsens beger og påkalle Herrens navn.

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Jeg vil holde for Herren mine løfter, og det for hele hans folks øine.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

Kostelig i Herrens øine er hans frommes død.

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

Akk Herre! Jeg er jo din tjener, jeg er din tjener, din tjenerinnes sønn; du har løst mine bånd.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Dig vil jeg ofre takkoffer, og Herrens navn vil jeg påkalle.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Jeg vil holde for Herren mine løfter, og det for hele hans folks øine,

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

i forgårdene til Herrens hus, midt i dig, Jerusalem. Halleluja!

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!