Proverbs 9

Visdommen har bygget sitt hus, hun har hugget til sine syv stolper.

Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

Hun har slaktet sitt slaktefe, blandet sin vin og dekket sitt bord;

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

hun har sendt ut sine piker, hun roper oppe fra byens høider:

Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

Den som er enfoldig, han vende sig hit! Til den som er uten forstand, sier hun:

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja:

Kom, et av mitt brød og drikk av den vin jeg har blandet!

Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

Opgi eders uforstand, så skal I leve, og gå bent frem på forstandens vei!

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

Den som refser en spotter, henter sig selv vanære, og den som viser en ugudelig til rette, får skam av det.

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Vis ikke spotteren til rette, forat han ikke skal hate dig! Vis den vise til rette, så skal han elske dig.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Lær den vise, så blir han ennu visere, lær den rettferdige, så går han frem i lærdom.

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

Å frykte Herren er begynnelsen til visdom, og å kjenne den Hellige er forstand.

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

For ved mig skal dine dager bli mange, og leveår skal gis dig i rikt mål.

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

Er du vis, så er du vis til ditt eget gagn, og er du en spotter, skal du alene lide for det.

Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

Dårskapen er en kåt kvinne, bare uforstand og uvitenhet.

Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.

Hun sitter foran døren til sitt hus på en trone på en høide i byen

És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

for å rope til dem som går forbi på veien, som vandrer bent frem på sine stier:

Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

Den som er enfoldig, han vende sig hit! Til den som er uten forstand, sier hun:

Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja:

Stjålet vann er søtt, og brød som etes i lønndom, smaker herlig.

A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

Men han vet ikke at der bor dødningene, at hennes gjester er i dødsrikets dyp.

És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!