Proverbs 8

Hør, visdommen roper, og forstanden lar sin røst høre.

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

Oppe på hauger ved veien står hun, der hvor stiene møtes;

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

ved siden av portene, ved byens utgang, i inngangen til portene roper hun høit:

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

Til eder, I menn, roper jeg, og min røst lyder til menneskenes barn.

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*

Lær klokskap, I enfoldige, og lær forstand, I uforstandige!

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Hør! Om store ting taler jeg, og jeg oplater mine leber med rettvishet;

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

min tunge taler sannhet, og ugudelighet er en vederstyggelighet for mine leber.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

Alle min munns ord er rette, det er intet falskt eller vrangt i dem.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

De er alle sammen likefremme for den forstandige og rette for dem som har funnet kunnskap.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

Ta imot min tilrettevisning istedenfor sølv, og ta imot kunnskap fremfor utsøkt gull!

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

For visdom er bedre enn perler, og ingen skatt kan lignes med den.

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

Jeg, visdommen, har klokskap i eie, og jeg forstår å finne kloke råd.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

Å frykte Herren er å hate ondt; stolthet og overmot, ond ferd og en falsk munn hater jeg.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

Mig tilhører råd og sann innsikt, jeg er forstand, mig hører styrke til.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

Ved mig regjerer kongene, og ved mig fastsetter fyrstene hvad rett er.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Ved mig styrer herskerne og høvdingene, alle dommere på jorden.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

Jeg elsker dem som elsker mig, og de som søker mig, skal finne mig.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Hos mig er rikdom og ære, gammelt arvegods og rettferdighet.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Min frukt er bedre enn gull, ja det fineste gull, og den vinning jeg gir, er bedre enn utsøkt sølv.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

På rettferds vei vandrer jeg, midt på rettens stier;

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

derfor gir jeg dem som elsker mig, sann rikdom til arv og fyller deres forrådskammere.

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

Herren skapte mig som sitt første verk, før sine andre gjerninger, i fordums tid.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

Fra evighet er jeg blitt til, fra først av, før jorden var.

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

Da avgrunnene ennu ikke var til, blev jeg født, da der ennu ikke fantes kilder fylt med vann.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Før fjellene blev senket ned, før haugene blev til, blev jeg født,

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

før han hadde skapt jord og mark og jorderikes første muldklump.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

Da han bygget himmelen, var jeg der, da han slo hvelving over avgrunnen.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Da han festet skyene oventil, da han bandt avgrunnens kilder,

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

da han satte grense for havet, så vannene ikke går lenger enn han byder, da han la jordens grunnvoller -

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

da var jeg verksmester hos ham, og jeg var hans lyst dag efter dag, jeg lekte alltid for hans åsyn;

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

jeg lekte på hele hans vide jord, og min lyst hadde jeg i menneskenes barn.

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.

Og nu, barn, hør på mig! Salige er de som følger mine veier.

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

Hør på min tilrettevisning og bli vise og forakt den ikke!

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

Salig er det menneske som hører på mig, så han våker ved mine dører dag efter dag og vokter mine dørstolper.

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

For den som finner mig, finner livet og får nåde hos Herren.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

Men den som ikke finner mig, skader sig selv; alle de som hater mig, elsker døden.

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!