Psalms 10

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Ya RAB, neden uzak duruyorsun, Sıkıntılı günlerde kendini gizliyorsun?

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Kötüler gururla mazlumları avlıyor, Mazlumlar kötülerin kurduğu tuzağa düşüyor.

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

Kötü insan içindeki isteklerle övünür, Açgözlü insan RAB’be lanet okur, O’nu hor görür.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Kendini beğenmiş kötü insan Tanrı’ya yönelmez, Hep, “Tanrı yok!” diye düşünür.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Kötülerin yolları her zaman başarıya götürür. Öyle yücedir ki senin yargıların, Kötüler anlayamaz, düşmanına burun kıvırır.

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

İçinden, “Ben sarsılmam” der, “Hiçbir zaman sıkıntıya düşmem.”

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

[] Ağzı lanet, hile ve zulüm dolu, Dilinin altında kötülük ve fesat saklı.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Köylerin çevresinde pusu kurar, Masumu gizli yerlerde öldürür, Çaresizi sinsice gözler.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

Gizli yerlerde pusuya yatar Çalılıktaki aslan gibi, Kapmak için mazlumu bekler Ve ağına düşürüp yakalar.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Kurbanları çaresiz çöker, Saldıranın üstün gücü altında ezilir.

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Kötü insan içinden, “Tanrı unuttu” der, “Örttü yüzünü, asla göremez.”

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Kalk, ya RAB, kaldır elini, ey Tanrı! Mazlumları unutma!

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

Neden kötü insan seni hor görsün, İçinden, “Tanrı hesap sormaz” desin?

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Oysa sen sıkıntı ve acı çekenleri görürsün, Yardım etmek için onları izlersin; Çaresizler sana dayanır, Öksüzün yardımcısı sensin.

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Kötünün, haksızın kolunu kır, Sormadık hesap kalmasın yaptığı kötülükten.

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

RAB sonsuza dek kral kalacak, Uluslar O’nun ülkesinden temizlenecek.

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

Mazlumların dileğini duyarsın, ya RAB, Yüreklendirirsin onları, Kulağın hep üzerlerinde;

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Öksüze, düşküne hakkını vermek için, Bir daha dehşet saçmasın ölümlü insan.