Psalms 11

Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Ben RAB’be sığınırım, Nasıl dersiniz bana, “Kuş gibi kaç dağlara.

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Bak, kötüler yaylarını geriyor, Temiz yürekli insanları Karanlıkta vurmak için Oklarını kirişine koyuyor.

Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Temeller yıkılırsa, Ne yapabilir doğru insan?”

Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

RAB kutsal tapınağındadır, O’nun tahtı göklerdedir, Bütün insanları görür, Herkesi sınar.

Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

RAB doğru insanı sınar, Kötüden, zorbalığı sevenden tiksinir.

Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Kötülerin üzerine kızgın korlar ve kükürt yağdıracak, Paylarına düşen kâse kavurucu rüzgar olacak.

Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Çünkü RAB doğrudur, doğruları sever; Dürüst insanlar O’nun yüzünü görecek.