Job 18

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Şuahlı Bildat şöyle yanıtladı:

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

“Ne zaman bitecek bu sözler? Biraz anlayışlı olun da konuşalım.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Niçin hayvan yerine konuyoruz, Gözünüzde aptal sayılıyoruz?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Sen kendini öfkenle paralıyorsun, Senin uğruna dünyadan vaz mı geçilecek? Kayalar yerini mi değiştirecek?

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

“Evet, kötünün ışığı sönecek, Ateşinin alevi parlamayacak.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Çadırındaki ışık karanlığa dönecek, Yanındaki kandil sönecek.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

Adımlarının gücü zayıflayacak, Kurduğu düzene kendi düşecek.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

Ayakları onu ağa götürecek, Kendi ayağıyla tuzağa basacak.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Topuğu kapana girecek, Tuzak onu kapacak.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

Toprağa gizlenmiş bir ilmek, Yoluna koyulmuş bir kapan bekliyor onu.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Dehşet saracak onu her yandan, Her adımında onu kovalayacak.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Gücünü kıtlık kemirecek, Tökezleyince, felaket yanında bitiverecek.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Derisini hastalık yiyecek, Kollarıyla bacaklarını ölüm yutacak.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

Güvenli çadırından atılacak, Dehşet kralının önüne sürüklenecek.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Çadırında ateş oturacak, Yurdunun üzerine kükürt saçılacak.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Kökleri dipten kuruyacak, Dalları üstten solacak.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Ülkede anısı yok olacak, Adı dünyadan silinecek.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

Işıktan karanlığa sürülecek, Dünyadan kovulacak.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

Ne çocuğu ne torunu kalacak halkı arasında, Yaşadığı yerde kimsesi kalmayacak.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Batıdakiler onun yıkımına şaşacak, Doğudakiler dehşet içinde bakacak.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

Evet, kötülerin yaşamı işte böyle son bulur, Tanrı’yı tanımayanların varacağı yer budur.”