Job 19

Felele pedig Jób, és monda:

Eyüp şöyle yanıtladı:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

“Ne zamana dek beni üzecek, Sözlerinizle ezeceksiniz?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

On kez oldu beni aşağılıyor, Hiç utanmadan saldırıyorsunuz.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Yanlış yola sapmışsam, Bu benim suçum.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Kendinizi gerçekten benden üstün görüyor, Utancımı bana karşı kullanıyorsanız,

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Bilin ki, Tanrı bana haksızlık yaptı, Beni ağıyla kuşattı.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

“İşte, ‘Zorbalık bu!’ diye haykırıyorum, ama yanıt yok, Yardım için bağırıyorum, ama adalet yok.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Yoluma set çekti, geçemiyorum, Yollarımı karanlığa boğdu.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Üzerimden onurumu soydu, Başımdaki tacı kaldırdı.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Her yandan yıktı beni, tükendim, Umudumu bir ağaç gibi kökünden söktü.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Öfkesi bana karşı alev alev yanıyor, Beni hasım sayıyor.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Orduları üstüme üstüme geliyor, Bana karşı rampalar yapıyor, Çadırımın çevresinde ordugah kuruyorlar.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

“Kardeşlerimi benden uzaklaştırdı, Tanıdıklarım bana büsbütün yabancılaştı.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Akrabalarım uğramaz oldu, Yakın dostlarım beni unuttu.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Evimdeki konuklarla hizmetçiler Beni yabancı sayıyor, Garip oldum gözlerinde.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Kölemi çağırıyorum, yanıtlamıyor, Dil döksem bile.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Soluğum karımı tiksindiriyor, Kardeşlerim benden iğreniyor.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Çocuklar bile beni küçümsüyor, Ayağa kalksam benimle eğleniyorlar.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Bütün yakın dostlarım benden iğreniyor, Sevdiklerim yüz çeviriyor.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Bir deri bir kemiğe döndüm, Ölümün eşiğine geldim.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

“Ey dostlarım, acıyın bana, siz acıyın, Çünkü Tanrı’nın eli vurdu bana.

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Neden Tanrı gibi siz de beni kovalıyor, Etime doymuyorsunuz?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

“Keşke şimdi sözlerim yazılsa, Kitaba geçseydi,

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Demir kalemle, kurşunla Sonsuza dek kalsın diye kayaya kazılsaydı!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Oysa ben kurtarıcımın yaşadığını, Sonunda yeryüzüne geleceğini biliyorum.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Derim yok olduktan sonra, Yeni bedenimle Tanrı’yı göreceğim.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

O’nu kendim göreceğim, Kendi gözlerimle, başkası değil. Yüreğim bayılıyor bağrımda!

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Eğer, ‘Sıkıntının kökü onda olduğu için Onu kovalım’ diyorsanız,

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Kılıçtan korkmalısınız, Çünkü kılıç cezası öfkeli olur, O zaman adaletin var olduğunu göreceksiniz.”