Isaiah 33

Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

 Ve dig, du fördärvare,      som själv har gått fri ifrån fördärvet!  Ve dig, du härjare,      som själv har undgått förhärjning!  När du har fyllt ditt mått att fördärva,  drabbas du själv av fördärvet;  när du har fullbordat till härjande  drabbas du själv av förhärjning.

Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

 HERRE, var oss nådig,      dig förbida vi.  Var dessas arm var morgon;  ja, var vår frälsning i nödens tid.

Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.

 För ditt väldiga dån      fly folken bort;  när du reser dig upp,      förskingras folkslagen.

És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.

 Och man får skövla och taga byte efter eder,      såsom gräsmaskar skövla;  såsom gräshoppor störta fram,      så störtar man över det.

Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.

 HERREN är hög,      ty han bor i höjden;  han uppfyller Sion      med rätt och rättfärdighet.

És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.

 Ja, trygga tider skola komma för dig!  Vishet och kunskap      bereda Sion frälsning i rikt mått,  och HERRENS fruktan      skall vara deras skatt.

Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.

 Hör, deras hjältar      klaga därute,  fredsbudbärarna      gråta bitterligen.

Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!

 Vägarna äro öde,      ingen går mer på stigarna.  Han bryter förbund,      han aktar städer ringa,  människor räknar han för intet.

Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.

 Landet ligger sörjande och försmäktar,  Libanon blyges och står förvissnat,  Saron har blivit likt en hedmark,  Basans och Karmels skogar fälla sina löv.

Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!

 Men nu vill jag stå upp,      säger HERREN,  nu vill jag resa mig upp,      nu vill jag upphäva mig.

Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.

 Med halm gån I havande,      och strå föden I;  edert raseri är en eld,      som skall förtära eder själva.

A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.

 Folken skola förbrännas      och bliva till aska,  ja, likna avhugget törne,      som brinner upp i eld.

Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!

 Så hören nu, I som fjärran ärer,      vad jag har gjort;  förnimmen min makt,      I som nära ären.

Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?

 Syndarna i Sion bliva förskräckta,  bävan griper de gudlösa.  »Vem av oss kan härda ut      vid en förtärande eld,  vem av oss kan bo      vid en evig glöd?»

A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

 Den som vandrar i rättfärdighet      och talar, vad rätt är,  den som föraktar, vad som vinnes      genom orätt och våld,  och den som avhåller sina händer      från att taga mutor,  den som tillstoppar sina öron      för att icke höra om blodsgärningar  och tillsluter sina ögon      för att icke se, vad ont är,

Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.

 han skall bo på höjderna,  klippfästen skola vara hans värn,  sitt bröd skall han få,      och vatten skall han hava beständigt.

A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.

 Ja, dina ögon skola skåda      en konung i hans härlighet,  de skola blicka ut      över ett vidsträckt land.

Szíved elgondolja a *mult* félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?

 Då skall ditt hjärta tänka tillbaka      på förskräckelsens tid:  »Var är nu skatteräknaren,      var är nu skattevägaren,  var är den som räknade tornen?»

A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.

 Du slipper då att se      det fräcka folket,  folket, vars obegripliga språk      man ej kunde förstå,  vars stammande tungomål      ingen kunde tyda.

Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;

 Men skåda på Sion,      våra högtiders stad,  låt dina ögon betrakta Jerusalem:      det är en säker boning,  ett tält, som icke flyttas bort,  ett vars pluggar      aldrig ryckas upp  och av vars streck      intet enda brister sönder.

Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.

 Ja, vi hava där      HERREN, den väldige;  han är för oss såsom floder      och breda strömmar;  ingen roddflotta kommer där fram,  och det väldigaste skepp kan ej fara däröver.

Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!

 Ty HERREN är vår domare,      HERREN är vår härskare,  HERREN är vår konung,      han frälsar oss.

Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, *még* a sánták *is* zsákmányt vetnek.

 Dina tåg hänga slappa,      de hålla ej masten stadig,      ej seglet spänt.  Men då skall rövat gods      utskiftas i myckenhet,  ja, också de lama      skola då taga byte.

És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.

 Och ingen av invånarna      skall säga: »Jag är svag»,  ty folket, som där bor,      har fått sin missgärning förlåten.