Psalms 71

Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

Til dig, Herre, setter jeg min lit; la mig aldri i evighet bli til skamme!

A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

Utfri mig og redd mig ved din rettferdighet! Bøi ditt øre til mig og frels mig!

Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

Vær mig en klippe til bolig, dit jeg alltid kan gå, du som har fastsatt frelse for mig! For du er min klippe og min festning.

Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

Min Gud, utfri mig av den ugudeliges hånd, av den urettferdiges og undertrykkerens vold!

Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

For du er mitt håp, Herre, Herre min tillit fra min ungdom av.

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

Til dig har jeg støttet mig fra mors liv av; du er den som drog mig ut av min mors skjød; om dig vil jeg alltid synge min lovsang.

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

Som et under har jeg vært for mange, men du er min sterke tilflukt.

Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

Min munn er full av din pris, hele dagen av din herlighet.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Forkast mig ikke i alderdommens tid, forlat mig ikke når min kraft forgår!

Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

For mine fiender har sagt om mig, de som tar vare på mitt liv, rådslår tilsammen

Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

og sier: Gud har forlatt ham; forfølg og grip ham, for det er ingen som redder!

Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

Gud, vær ikke langt borte fra mig! Min Gud, skynd dig å hjelpe mig!

Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

La dem som står mig efter livet, bli til skamme og gå til grunne! La dem som søker min ulykke, bli klædd i skam og spott!

Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

Og jeg vil alltid håpe, og til all din pris vil jeg legge ny pris.

Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

Min munn skal fortelle om din rettferdighet, hele dagen om din frelse; for jeg vet ikke tall derpå.

Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

Jeg vil fremføre Herrens, Israels Guds veldige gjerninger, jeg vil prise din rettferdighet, din alene.

Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

Gud, du har lært mig det fra min ungdom av, og inntil nu kunngjør jeg dine undergjerninger.

Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

Forlat mig da heller ikke inntil alderdommen og de grå hår, Gud, inntil jeg får kunngjort din arm for efterslekten, din kraft for hver den som skal komme.

Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

Og din rettferdighet, Gud, når til det høie; du som har gjort store ting, Gud, hvem er som du?

A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, *de* ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

Du som har latt oss se mange trengsler og ulykker, du vil igjen gjøre oss levende og igjen dra oss op av jordens avgrunner.

Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz *és* megvigasztalsz engem.

Du vil øke min storhet og vende om og trøste mig.

Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

Så vil jeg også prise dig med harpespill, din trofasthet, min Gud! Jeg vil lovsynge dig til citar, du Israels Hellige!

Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

Mine leber skal juble, for jeg vil lovsynge dig, og min sjel, som du har forløst.

Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Min tunge skal også hele dagen tale om din rettferdighet; for de er blitt til spott, de er blitt til skamme, de som søker min ulykke.