Psalms 10

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Hvorfor, Herre, står du langt borte? Hvorfor skjuler du ditt åsyn i trengsels tider?

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Ved den ugudeliges overmot engstes de elendige; de fanges i de onde råd han har uttenkt.

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

For den ugudelige roser sin sjels lyst, og den rovgjerrige sier Herren farvel, håner ham.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Den ugudelige sier i sitt overmot: Han hjemsøker ikke. Det er ingen Gud, det er alle hans tanker.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Hans veier lykkes til enhver tid; langt borte fra ham i det høie er dine dommer; av alle sine motstandere blåser han.

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

Han sier i sitt hjerte: Jeg skal ikke rokkes, fra slekt til slekt skal jeg ikke stedes i ulykke.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Hans munn er full av forbannelse og av svik og vold; under hans tunge er ulykke og ondskap.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Han ligger i bakhold ved gårdene, på lønnlige steder myrder han den uskyldige, hans øine speider efter den ulykkelige.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

Han lurer på lønnlig sted, lik løven i sitt skjul; han lurer for å gripe den elendige; han griper den elendige idet han drar ham inn i sitt garn.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Han bøier sig, dukker sig ned, og for hans sterke klør faller de elendige.

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Han sier i sitt hjerte: Gud har glemt det, han har skjult sitt åsyn, han ser det aldri.

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Reis dig, Herre! Gud, opløft din hånd, glem ikke de elendige!

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

Hvorfor skal den ugudelige forakte Gud og si i sitt hjerte: Du hjemsøker ikke?

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Du har sett det; for du skuer nød og sorg for å legge dem i din hånd; til dig overgir den elendige sin sak, du er den farløses hjelper.

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Sønderbryt den ugudeliges arm, og hjemsøk den ondes ugudelighet, så du ikke mere finner den!

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

Herren er konge evindelig og alltid, hedningene blir utryddet av hans land!

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

De saktmodiges begjæring hører du, Herre! Du styrker deres hjerte, du vender ditt øre til

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

for å dømme i den farløses og undertryktes sak. Ikke skal mennesket, som er av jorden, lenger vedbli å volde redsel.