Job 14

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

L’uomo, nato di donna, vive pochi giorni, e sazio d’affanni.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Spunta come un fiore, poi è reciso; fugge come un’ombra, e non dura.

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

E sopra un essere così, tu tieni gli occhi aperti! e mi fai comparir teco in giudizio!

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Chi può trarre una cosa pura da una impura? Nessuno.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Giacché i suoi giorni son fissati, e il numero de’ suoi mesi dipende da te, e tu gli hai posto un termine ch’egli non può varcare,

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

storna da lui lo sguardo, sì ch’egli abbia un po’ di requie, e possa godere come un operaio la fine della sua giornata.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Per l’albero, almeno c’è speranza; se è tagliato, rigermoglia e continua a metter rampolli.

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Quando la sua radice è invecchiata sotto terra, e il suo tronco muore nel suolo,

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

a sentir l’acqua, rinverdisce e mette rami come una pianta nuova.

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Ma l’uomo muore e perde ogni forza; il mortale spira e… dov’è egli?

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Le acque del lago se ne vanno, il fiume vien meno e si prosciuga;

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

così l’uomo giace, e non risorge più; finché non vi sian più cieli, ei non si risveglierà né sarà più destato dal suo sonno.

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Oh, volessi tu nascondermi nel soggiorno de’ morti, tenermi occulto finché l’ira tua sia passata, fissarmi un termine, e poi ricordarti di me!…

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Se l’uomo, dopo morto, potesse ritornare in vita, aspetterei tutti i giorni della mia fazione, finché giungesse l’ora del mio cambio;

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

tu mi chiameresti e io risponderei, tu brameresti rivedere l’opera delle tue mani.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Ma ora tu conti i miei passi, tu osservi i miei peccati;

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

le mie trasgressioni sono sigillate in un sacco, e alle mie iniquità, altre ne aggiungi.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

La montagna frana e scompare, la rupe e divelta dal suo luogo,

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

le acque rodono la pietra, le loro inondazioni trascinan via la terra: così tu distruggi la speranza dell’uomo.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Tu lo sopraffai una volta per sempre, ed egli se ne va; gli muti il sembiante, e lo mandi via.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Se i suoi figliuoli salgono in onore, egli lo ignora; se vengono in dispregio, ei non lo vede;

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

questo solo sente: che il suo corpo soffre, che l’anima sua è in lutto".