Psalms 2

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Hvorfor fnyser Hedninger, hvi pønser Folkefærd på hvad fåfængt er?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Jordens Konger rejser sig, Fyrster samles til Råd mod HERREN og mod hans Salvede:

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

"Lad os sprænge deres Bånd og kaste Rebene af os!"

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Han, som troner i Himlen, ler, Herren, han spotter dem.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Så taler han til dem i Vrede, forfærder dem i sin Harme:

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

"Jeg har dog indsat min Konge på Zion, mit hellige Bjerg!"

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Jeg kundgør HERRENs Tilsagn. Han sagde til mig: "Du er min Søn, jeg har født dig i Dag!

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Bed mig, og jeg giver dig Hedningefolk til Arv og den vide Jord i Eje;

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

med Jernspir skal du knuse dem og sønderslå dem som en Pottemagers Kar!"

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Og nu, I Konger, vær kloge, lad eder råde, I Jordens Dommere,

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

tjener HERREN i Frygt, fryd jer med Bæven!

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Kysser Sønnen, at ikke han vredes og I forgår! Snart blusset hans Vrede op. Salig hver den, der lider på ham!