Job 11

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

Så tog Na'amatiten Zofar til Orde og sagde:

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

"Skal en Ordgyder ej have Svar, skal en Mundheld vel have Ret?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

Skal Mænd vel tie til din Skvalder, skal du spotte og ikke få Skam?

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

Du siger: "Min Færd er lydeløs, og jeg er ren i hans Øjne!"

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

Men vilde dog Gud kun tale, oplade sine Læber imod dig,

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

kundgøre dig Visdommens Løndom, thi underfuld er den i Væsen; da vilde du vide, at Gud har glemt dig en Del af din Skyld!

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

Har du loddet Bunden i Gud og nået den Almægtiges Grænse?

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

Højere er den end Himlen hvad kan du? Dybere end Dødsriget - hvad ved du?

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

Den overgår Jorden i Vidde, er mere vidtstrakt end Havet.

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

Farer han frem og fængsler, stævner til Doms, hvem hindrer ham?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

Han kender jo Løgnens Mænd, Uret ser han og agter derpå,

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

så tomhjernet Mand får Vid, og Vildæsel fødes til Menneske.

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

Hvis du får Skik på dit Hjerte og breder dine Hænder imod ham,

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

hvis Uret er fjern fra din Hånd, og Brøde ej bor i dit Telt,

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

ja, da kan du lydefri løfte dit Åsyn og uden at frygte stå fast,

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

ja, da skal du glemme din Kvide, mindes den kun som Vand, der flød bort;

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

dit Liv skal overstråle Middagssolen, Mørket vorde som lyse Morgen.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

Tryg skal du være, fordi du har Håb; du ser dig om og går trygt til Hvile,

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

du ligger uden at skræmmes op. Til din Yndest vil mange bejle.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

Men de gudløses Øjne vansmægter; ude er det med deres Tilflugt, deres Håb er blot at udånde Sjælen!