Proverbs 9

9:1

Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

Moudrost vystavěla dům svůj, vytesavši sloupů svých sedm.

9:2

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

Zbila dobytek svůj, smísila víno své, stůl také svůj připravila.

9:3

Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

A poslavši děvečky své, volá na vrchu nejvyšších míst v městě:

9:4

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja:

Kdožkoli jest hloupý, uchyl se sem. Až i bláznivým říká:

9:5

Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

Poďte, jezte chléb můj, a píte víno, kteréž jsem smísila.

9:6

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

Opusťte hloupost a živi buďte, a choďte cestou rozumnosti.

9:7

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Kdo tresce posměvače, dochází hanby, a kdo přimlouvá bezbožnému, pohanění.

9:8

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Nedomlouvej posměvači, aby tě nevzal v nenávist; přimlouvej moudrému, a bude tě milovati.

9:9

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

Učiň to moudrému, a bude moudřejší; pouč spravedlivého, a bude umělejší.

9:10

A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

Počátek moudrosti jest bázeň Hospodinova, a umění svatých rozumnost.

9:11

Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

Nebo skrze mne rozmnoží se dnové tvoji, a přidánoť bude let života.

9:12

Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

Budeš-li moudrý, sobě moudrý budeš; pakli posměvač, sám vytrpíš.

9:13

Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.

Žena bláznivá štěbetná, nesmyslná, a nic neumí.

9:14

És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

A sedí u dveří domu svého na stolici, na místech vysokých v městě,

9:15

Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

Aby volala jdoucích cestou, kteříž přímo jdou stezkami svými, řkuci:

9:16

Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja:

Kdo jest hloupý, uchyl se sem. A bláznivému říká:

9:17

A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

Voda kradená sladší jest, a chléb pokoutní chutnější.

9:18

És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!

Ale neví hlupec, že mrtví jsou tam, a v hlubokém hrobě ti, kterýchž pozvala.